-Nem tehetek róla, hogy ez van Taylor!
-De, apa! Igenis tehetsz róla! Elvesztettem anyát, te meg semmit sem teszel, csak dolgozol! Éjjel-nappal dolgozol, azt is alig tudom elhinni, hogy még emlékszel a nevünkre!
-Taylor.. Nem tudtam, hogy.. - nyelt egyet, majd folytatta - hogy ez bánt téged...
-Nem tudtad?! Apa, mindig ez van! Mindig dolgozol, szinte alig látunk! Ha mégis, akkor reggelente az új barátnőddel, aztán két nap múlva már mással vagy. Milyen apa vagy?! Tudod mit? Elegem van abból, hogy nem tudsz mást csináni, csak dolgozni! Belehalnál, ha kicsit együtt lennél a gyerekeiddel?! - zokogva üvöltöttem le apám fejét, majd rohantam fel a szobámba.
Ahogy becsuktam az ajtón, annak mentén a földre csúsztam és csak sírtam. Mindig ez van. Apa egy játékcégnél dolgozik. Az ember azt hinnék, hogy aki játékcégnél dolgozik, az menő, sokat van a gyerekeivel, jobban mondva jó apa. Persze! Lehet, hogy menő, de nem jó apa. Sőt! A világ legrosszabb apja.. Egyébként bemutatkoztam? Nem? Hát, Lola Taylor Woods vagyok, 19 éves. Az apám Henry Woods, a bátyám pedig Hudson Woods, 22 éves. Nagyon jól kijövök Hudssal, de apával kevésbé. Édesanyám 4 éves koromban meghalt, egy balesetben. Ezt 3 éve tudtam csak elfogadni, részben még fáj, de elfogadtam. Az apám az H.D.W. Tech-nél dolgozik, vagyis a Henry David Woods Tech-nél, ugyanis ez az Ő cégje. Azért vitatkoztam vele, mert talált egy másik nőt anya helyett. Oké, ez már nem zavar, mert 15 év alatt több nővel is volt. Ami zavart, hogy Miamiban élünk, de az új barátnője Londonban él a lányával és a fiával, akikhez most el kell költöznünk. Itt kell hagynom a barátaim.. Itt a legjobb barátom Rory Rowland, akit imádok, mert mindig mellettem van, úgy ahogy a bátyám is. Rory mindig azt mondja, hogy pasizzak már be. Könnyű mondani! Max olyan embereket látok Instagramon, Facebookon, Snapchaten meg minden közösségi oldalon, szexin néznek ki, de ha rájukírok akkor nem írnak vissza. Nem vagyok elég szép hozzájuk képest. Ez van! Pont nem érdekel, hogy miért nem vagyok elég szép és jó. Lassan fél órája ültem az ajtóban, mire feltápászkodtam és inkább az ágyra feküdtem és a telefonom kezdtem nyomkodni. Könnyes szemekkel néztem a telefonon, a kedvenc videóimat. Megtaláltam egy bánatos, szerelmes dalt, amit imádok és mindig meghatódok tőle, ahogy most. Újra sírni kezdtem, mert ott volt az apám, a munkája, a ribanc csajai, akikkel minden héten lefekszik.
-Figyi, Kölyök! - nyitott be szobámba - Oda tudnád adni a gépedet..... - elakadt a szava, amikor meglátott sírva.
-Tessék! - nyujtottam neki sírva.
-Na! Mi a baj? - leült mellém és aggódva nézett rám - Nekem elmondhatod! Bármit, amit csak szeretnél!
-Hudson.... - borultam sírva a mellkasára.
-Taylor! Ne sírj! Kérlek! - törölte le könnyeim - Mond el mi baj.
-Egy szóval? Hát...Minden. Apa, minden héten másik nővel van. Már nem is érdekli Őt anya halála. Ja, a másik pedig anya. Meghalt. Túl vagyok rajta... De hiányzik! A suliban mindenki ribancnak, meg kurvának tart. Mit tegyek? - kérdeztem még mindig sírva - Anya meghalt, apa nem foglalkozik velem. Hudson, te és Rory vagytok nekem egyedül!
-Jaj, Tays! - ölelt magához - Holnap Gabriellehez, apa új barátnőjéhez költözünk. Részben ezért is jöttem, hogy szóljak, hogy pakolj össze. Segítsek?
-Kérlek! - mondtam mosolyogva.
Felálltunk, előszedtük a bőröndöm és elkezdtük pakolni a ruháim. Némelyiket már ki kell dobni. A legtöbb ruhám fekete, fehér vagy szürke színű. Pulcsi, farmer, dzseki, sportcipő. Van pár elég színes ruhám, magassarkúm, szoknyám, de ezeket nem nagyon hordom, max bulikba. Kiraktam magamnak egy külön ruhát ma estére és egyet holnap reggelre. Átmentünk Huds cuccait is összepakoltuk. Fél óra múlva végeztünk, így visszamentem a szobába, elpakolni a maradék cuccom. Néhány kép, pár rajzom, dalszövegek, ugyanis dalokat írok Ramival és egy kis klubban előadjuk őket. Tényleg!
-Rory!
-Nyugi! - lépett be a szobámba Huds - Már szóltam neki, holnap eljön velünk a reptérre.
-Hudson! - öleltem meg - Nem is tudom mi lenne velem, ha te nem lennél!
Nevetett, majd kiment. Az éjjeliszekrényem elé léptem, ahol két kép volt. Egy, amin Hudsonnal vagyok és egy, amin Roryval. Átvettem az éjszakára készített "pizsamát", ami egy rövid gatya és egy ujjatlan póló. Odamentem az ágyamhoz, már oltottam volna le az éjjeli lámpát, de megfordultam és körbenéztem. A szobám tele dobozokkal. Holnap reggel Londonba indulunk. Hiányozni fog Miami. Leoltottam a lámpát és befeküdtem az ágyamba. Pár pillanat és már mély álomban voltam.
**MÁSNAP DÉLUTÁN, 20:42, LONDON**
Pár órás repülőút után, végre Londonban vagyunk. Rory tényleg kijött a reptérre és elbúcsúztunk. Azt mondta mindennap hívni fog. A ennyi idő alatt nyolcszor hívott. :D Miközben Roryval beszélgettem, sokszor pillantottam a mellettem ülő helyes, barna szemű és barna hajú pasira. Ismerős feje volt. Csak akkor jöttem rá, hogy ki is Ő, amikor rámnézett és én is rá. Liam. Liam Payne, a One Directionből. Nem vagyok nagy rajongójuk, sőt, utálom őket. Más ember, ilyen esetben egyből autogramot kérne. Én nem. Ameddig ezen gondolkoztam, eljutottunk apám barátnőjének, vagyis Gabrielle-nek házáig. Kiszálltunk a taxiból, ugyanis se Hudsnak, se apának nem volt kocsija. Pff! Miért is lenne? Kiszedtük a bőröndöket, majd tátott szájjal csodáltam a házat. Gyönyörű! A kertben szép virágok, egy óriási medence. Ha kívülről ilyen szép, akkor belülről milyen? Gondolatmenetemet egy mosolygós, szőkésbarna hajú nő, egy szőke hajú kislány és egy ismerős, szőke hajú fiú. Persze, hogy ismerős, mint Liam. Mivel a szöszi, ugyanúgy One Direction tag. Niall Horan. Hogy nem tűnt fel? Az anyukája Gabrielle Horan és még csak eszembe se jutott, hogy rokonok. Mire feleszméltem, addigra Niall előttem állt és már a bőröndjeimet fogta. Gabrielle és apa nem volt már a látóteremben, gondolom már a házban vannak. A szőkeség rám mosolygott és nyújtotta a kezét. Egy mélyről jövő sóhaj szakadt fel tüdőmből, majd arcomból kisimítottam a csikiző tincseket. Csak elvettem tőle az egyik bőröndöt - ugyanis és nem húsz bőröndöt hoztam, mint a bátyám, én csak kettőt - és elindultam apám után. Niall jött mögöttem, míg be nem értünk a házba.
-Nos, hogy tetszik....Édes? - jött oda hozzám Gabrielle.
-Szép.... - mondtam. Tényleg nem tudja a nevem? - Taylor vagyok! - motyogtam oda.
-Jaj, sajnálom! Apukádtól sokszor kérdeztem a nevetek, de sose mondott semmit rá.. - hajtotta le a fejét.
-Ez rá vall! - nevettem fel kínosan. Gabrielle a vállamra tette kezét, majd elment.
-Gyere, megmutatom a szobád! - mondta a lépcső tetején Niall. Elindultam utána, majd egy hosszú folyosón végig mentünk és megállt egy ajtónál.
-Ez az anyám és az apád szobája, vele szembe a húgom, Clementine szobája - mutogatott, majd arrébb mentünk, a folyosó másik végére - ez pedig a tiéd, Taylor. Ha kellene valami, én itt leszek - mutatott a szobám előtt lévő ajtóra.
-Oké, kösz! - mondtam, majd beléptem a szobámba.
-Egy óra múlva gyertek le, gyerekek! - üvöltött fel az emeletre apám.
Úgy gondoltam, hogy egy óra alatt inkább felfrissítem magam. Megtaláltam a szobámban a saját fürdőt és egyből mentem zuhanyozni. A zuhany után - ami mellesleg 1 óra volt - feltettem egy natúr sminket, hajamat göndör fürtökben hagytam a vállamra omlani. Felvettem a kiválasztott ruhát, fújtam magamra a parfümömből és késznek is nyilvánítottam magam. Ahogy kiléptem az ajtón. Niall égető tekintetével végig is mért.
-Mi a szart keresel a szobámban?! - kiáltottam rá.
-Nyitva volt az ajtó - vont vállat - csinos vagy! - tette hozzá.
-Nem vagy normális!
-Még csak most esett le? - kérdezte nevetve - amúgy hová is mész?
-Semmi közöd hozzá.
-De van közöm hozzá, ugyanis a bátyád vagyok.
-Te? - nevettem - a bátyám? Max ha a szüleink összeházasodnak, de akkor is csak mostoha testvér leszel.
Majd fogtam magam és kitereltem a szobámból. Felkaptam a táskám és elindultam Niall után, ki a szobából. A folyosó sötét volt, minden ajtó csukva volt. Halkan végig mentem a folyosón és sikerült kiosonnom a házból. Hogy hová megyek? Egy ismerősöm itt lakik és ma buli lesz nála és mivel ideköltöztünk, ezért elmegyek. Elvileg egy 10 emeletes panel házban lakik, de amikor Miamiban élt, akkor a szomszédom volt a tengerparton. SMS-ben megkaptam a címet és már majdnem ott voltam, amikor valami nagyon furát láttam meg az út másik felén...
**FOLYTATJUK**
